Március a nők hónapja – Nők történetei a Webnode-nál

2023-03-27
Hogyan lehet sikeresen összeegyeztetni a munkát és a magánéletet?

Körülbelül 3,9 milliárd nő él a világon. Ez a Föld népességének 49%-a. Mindegyiküknek megvan a saját élettörténete, vagyis 3,9 milliárd ilyen történet kering a világon.

Pontosan 68 nő dolgozik a Webnode-nál a Föld minden tájáról. Ez a Webnode dolgozóinak 49%-a. Mindegyiküknek megvan a saját élettörténete, azaz 68 ilyen történet kering a Webnode-nál.
Hadd meséljünk el ezek közül néhányat.

Zuzana – HR igazgató egy kis metállal a szívében

Egy átlagos 40-est képzelsz el? A következő sorokból kiderül, hogy ez nem így van. Zuzana több mint 5 éve dolgozik a Webnode-nál HR igazgatóként (CPO), de munkája többet foglal magában, mint a klasszikus humán erőforrás menedzsment.

Ő felügyeli az összes HR teendőt – a munkaerő-felvételtől kezdve a juttatásokon, beszámolókon át az egyedülálló HR-kampányokig. Ő a felelős a team.blue-hoz való integrációért is, amelynek a Webnode 2020 óta része.

Az ehhez kapcsolódó feladatok között szerepel az adminisztráció, a létesítmények és felszerelések kezelése, egy kis pénzügy, egy csöpp ügyfélszolgálat és némi marketing. De Zuzka nem bánja ezt, sőt, kifejezetten örül a sokféleségnek. Leginkább talán a céges rendezvények szervezését szereti, amiket csapatával együtt úgy igyekszik kitalálni és megvalósítani, hogy azok izgalmasak és szórakoztatóak legyenek, és összekovácsolják a társaságot.

Amikor valaki azt mondja, hogy az ő cége nagyszerű, és több, mint egy sima munkahely, akkor az ember legtöbbször csak hümmög… persze, mindenki ezt mondja. Szerencsére, a Webnode esetében ez nem csak egy klisé.

„Ez számomra az abszolút álom-állás. Ha nagy dolgokat szeretnél véghez vinni, mindent bele kell adnod. A munkaidő egy olyan dolog, ami számomra nem létezik többé. De azért, amin itt a Webnode-nál dolgozunk, és az emberekért – ezért megéri.”

Zuzana, partnere és négy gyerekük

Zuzana, partnere és négy gyerekük

Hogyan tudod összeegyeztetni a magánéletedet a hivatásoddal?

Én és a partnerem összesen négy gyereket nevelünk. Érthető, hogy a kétszobás lakásunk néha egy kicsit zsúfolt. A Covid, az ismétlődő lezárások, korlátozások, és emellett teljes állásban dolgozni – őrült nagy kihívás volt. Mindketten a Webnode-nál dolgozunk, mindketten felelősek vagyunk a csapatunkért és a cég működésének egy részéért. És mindketten olyan emberek vagyunk, akik nem adják csak úgy fel.

Szerencsére jó kapcsolatban vagyunk a korábbi partnereinkkel, és kölcsönösen támogatjuk egymást. Ez általában segít megoldani a nehezebb helyzeteket.

Ez azért így is elég keménynek hangzik…

Szerencsések vagyunk, mert a Webnode egy nagyon támogató munkahely. Emellett mindkettőnknek szuper csapata van – az HR kollegáim olyanok, mintha ezer éve ismernénk egymást. Ők a barátaim is.

A főnökeinkkel is jó kapcsolatban vagyunk. Pepa, a vezérigazgatónk mindig azt mondja, hogy az egészség a legfontosabb – akár a tiédről, akár a családodéról van szó. Így amikor két hétre beszorulok a beteg gyerekekkel a lakásba, akkor megértően kezeli a helyzetet. Ugyanakkor tudja, hogy minden időben el fog készülni, amikor visszatérek. Valamit valamiért.

És mi a helyzet azzal a kis fémdarabbal a szívedben?

A gyermekek és a terhesség iránti vágy sok egészségügyi komplikációt hozott az életembe, és két szívrohamhoz vezetett. Az egy pokoli nehéz időszak volt. 50 kg-ot szedtem fel magamra – tényleg nem kívánom senkinek. Szerencsére aztán az orvosok megtalálták a megoldást. Így – ahogy mondani szoktam – ma egy darab metált hordok a szívemben.

Persze a doktorok nem tudnak segíteni a felszedett kilók leadásában, ez egyedül rajtam áll – és én mindent meg is teszek ennek érdekében.

„Néhány kollégám emiatt „sportigazgatónak” is becéz… 😀 ”

Mi a stratégiád a munkádban?

Fejlessz ki egy olyan rendszert, amely hosszú távon is működni tud. Igen, legtöbbször nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt. De fontos, hogy magadra is gondoljál, különben visszaüt.

Felkelés, reggeli, gyerekeket iskolába, óvodába vinni, gyorsan összekapni a lakást, és indulás munkába. A legtöbb szülő ismeri ezt… A munkahelyemre gyalog vagy futva megyek – szükségem van a sportra minden nap. Egyrészt nem szívesen feküdnék újra a kórházban úgy, hogy csövek lógnak ki belőlem, és a mennyezetet nézve azon gondolkozom, vajon megérem-e a holnapot. Másrészt szeretnék fitt lenni magam miatt, a családom és a kollégáim miatt. De ez remek lehetőség arra is, hogy kicsit kiürítsem a fejemet.

Végül, de nem utolsó sorban – a munkám során sokszor kreatív ötletekre, újszerű megoldásokra van szükségem. Futás + fülhallgató + zene – ez nálam bevált. De ebben megint csak szerencsés vagyok: jópárszor előfordult, hogy csupa izzadtan ültem le a főnökömmel egy megbeszélésre – és eddig még egy szót sem szólt…

„Az időt percekben mérem, nem órákban. Persze néha előfordul, hogy ez nem működik 😀 ”

Az is fontos, hogy jó kapcsolatokat ápoljunk, mégha ezért sokszor össze is kell szorítani a fogunkat. A szurkálódások, az örökös huza-vona nem vezet sehova.

Mit tartasz a legnagyobb munkahelyi sikerednek nőként?

A Webnode-ot – a céges kultúrát, az itteni embereket. Mindent, amit sikerült itt felépítenünk. De nem hiszem, hogy ezt feltétlen nőként értem el – a Webnode-nál az lehetek, aki vagyok, és senki nem akar belőlem valaki mást faragni. Gyakran sok energiám van, őrült ötleteim és szeretném megváltani a világot – és ezt itt megtehetem. Senki nem húz vissza. Másrészt viszont nekem is elfogy néha az energiám, például amikor otthon vagyok a gyerekekkel, egyik betegségből esünk a másikba, és a helyzet kilátástalannak tűnik. Aztán végre találkozom ezekkel az emberekkel, és hirtelen újra 100%-on érzem magam.

Bára – A munka és a magánélet egyensúlyának példája

„Volt egy kész karriertervem. A Webnode állásinterjújára csak viccből mentem el – de aztán mindent megváltoztatott.”

A Webnode volt az első teljes munkaidős állásom az egyetem után. Volt egy hosszútávú tervem, könyvelőként akartam dolgozni. De szórakozásból jelentkeztem a Webnode PPC specialista álláshirdetésére. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy itt a helyem, ezt nekem találták ki. Ez 10 évvel ezelőtt történt, azóta egy napig sem bántam meg a döntésemet.

Ha egy dolgot kéne említenem, amiért biztosan nem panaszkodhatok, az a lehetőségek hiánya. Egy pár éven belül junior marketingesből oktató lettem, majd csoportvezető, marketingvezető, végül marketing konzultáns a team.blue-nál (ez a multinacionális cégcsoport, amelynek a Webnode 2020-tól része).

Bára a kisfiával egy délutáni sétán

Bára a kisfiával egy délutáni sétán

Mi a legnagyobb sikered dolgozó nőként?

Amiért a leghálásabb vagyok, az egyértelműen az, hogy sikeres lehetek a munkámban, és ezzel egyidejűleg nevelhetem a gyermekemet. A világ rugalmasabb és nyitottabb lett az anyák felé. Hatalmas lehetőség, hogy példát állíthatunk a gyerekünknek.

Már a kisfiam születése utáni első évben dolgozni kezdtem. Heti néhány órát, projekt alapon. Idővel a munkával töltött órák növekedni kezdtek, de képes voltam mindent a képességeimnek és lehetőségeimnek megfelelően megszervezni. A Webnode még azt is felajánlotta, hogy berendezhetek egy privát gyerekszobát a fiamnak a cég egyik meeting helyiségében. 😀 Emellett meg kell említenem a céges bölcsödét is, amelyet a fiam kétéves korától látogatott.

Mi a fő stratégiád a munka és magánélet közötti egyensúlyozásban?

Egyértelműen a kétszülős nevelés, a feladat- és felelősségmegosztás! Nagyon tisztelem azokat az egyedülálló anyákat, akik mindezt egyedül csinálják végig.

Szerencsére nálunk eddig mindig sikerült a harmonikus egyensúly megteremtése. Persze ez sokszor nem egyszerű, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy megértő és támogató közeg vesz körül – mind a családomban, mind a munkahelyemen. Enélkül biztosan nem lennék képes erre. És ez a tanácsom mindenkinek, aki ezzel küzd: vedd körbe magad olyan emberekkel, akik hozzád hasonló prioritásokkal rendelkeznek.

Nathalia – Amikor mosolyog, a brazil nap ragyog ránk

Amíg az emberek egy része alig hagyja el a szülővárosát, mások a Föld másik felére költöznek – egyesek többször is. Az egyik ilyen világjáró kollegánk a brazil Nathalia hatalmas szívvel, egyedi temperamentummal és állandó mosollyal az arcán.

„Sohasem gondoltam, hogy végleg elhagyom Brazíliát.”

Csehországi utazása nem volt éppen tervezett. Éppen jogot tanult Brazíliában, amikor a tanulmányai közepén lehetőséget kapott, hogy egy évig Dániában eddzen. Nathy ugyanis gyermekkora óta gimnasztikázott. Egy év elteltével az iskola kiválasztotta őt egy új-zélandi csereprogramra, ahol még egy évet töltött, mielőtt Csehországba érkezett.

Nathy és családja sárkányt ereget

Nathy és családja sárkányt ereget

Hogyan érzed magad egy teljesen más országban?

Elutazni úgy, hogy tudod, hamarosan visszatérsz, izgalmas! De hirtelen rádöbbenni, hogy az egész életed fenekestül felfordult, és te bevándorló vagy egy idegen országban – néha kicsit ijesztő!

Az első tapasztalataim Dániában elég kemények voltak. Az oktatás angolul folyt, én pedig csak alapszinten beszéltem angolul. Szerencsére több brazil diák is volt a környezetemben, így kisegítettük egymást. Aztán hamar rájöttünk, hogy ha magunk között csak portugálul beszélünk, akkor nem sokra visszük… így elkezdtünk egymással is angolul kommunikálni – innentől már nagyon gyorsan ment a tanulás.

És hogyan kerültél végül Csehországba?

A cseh kalandom tulajdonképpen Dániában kezdődött. Ott találkoztam a későbbi férjemmel. Először nem is igen beszélgettünk, inkább kézzel-lábbal kommunikáltunk.

Az egyéves tanulmányaim végén felajánlották, hogy dolgozzak edzőként Új-Zélandon. A partnerem velem utazott – de ez azért nem volt egy leányálom. Nekem volt állásom, fizetett szállásom és ellátásom, de neki nem. Munkát kellett keresnie – egy ideig még hentesként is dolgozott. Mondjuk ez nem tántorította el a húsevéstől. 😀

Egy idő után elkezdett hazavágyódni. Én viszont nem mehettem Európába, mert nem volt vízumom. Csak 3 hónapig maradhattam turista vízummal, majd el kellett volna hagynom az országot. Ekkor a párom megkérte a kezem. Végül két esküvőnk volt – egy szupergyors a papírok miatt és egy álomesküvő Prágában a családdal és a barátokkal.

Hogyan kezdtél el a Webnode-nál dolgozni?

2011-ben több Brno környéki céghez beadtam a jelentkezésem. A Webnode volt az első, amelyik válaszolt, és behívott egy interjúra. (Ebben az időben nem volt olyan könnyű brazíliai portugál anyanyelvűt találni ebben a városban.) Ez volt az első állásinterjúm Csehországban, és az első interjúm angol nyelven. Szerencsére egyből működött! A másik 2-3 lehetőséget azonnal elvetettem, és nem bántam meg azóta sem!

Ügyfélszolgálati munkatársként kezdtem, de hamar a marketing felé fordultam. Az évek folyamán a szerepem sokat változott a marketing csapatban: először a közösségi médiákat, majd az e-mail marketinget, ezután a webinárokat koordináltam, egy ideig PPC-vel is foglalkoztam, és végül tartalom-koordinátor lettem.

Most már saját családod van – két gyönyörű lányod. Nem hiányzik Brazília?

De nagyon! Először pokoli nehéz volt. Braziliában az emberek teljesen mások, mint itt, Közép-Európában; ott a családok nagyon közel vannak egymáshoz. Nem csak a szülők és a gyerekek, de az egész nagycsalád. Néha kicsit hiányoznak az ölelések, a közvetlenség.

Egyébként a barátaim és a családom hiányából keletkező űrt hamar kitöltötték a kollégáim a Webnode-nál. Amikor én kezdtem, akkor csak 27-en voltunk a cégnél. Folyton együtt voltunk: partikat szerveztünk, együtt utaztunk. Persze a mai napig vannak ilyen események, csak most már majdnem 150-en vagyunk. Meg sajnos az időm is kevesebb lett.

A Webnode 15 éves az idén, és azóta rengeteg ember megfordult a cégnél. Ez egy remek munkahely, nagyon szeretek itt dolgozni. De amikor te egyhelyben állsz, és csak nézed, ahogy az emberek jönnek, sokat látsz elmenni is. Nekem ez mindig olyan volt, mint elveszteni egy családtagot. Egyre többet és többet.

A családom mellett persze a brazil ételek is nagyon hiányoznak. És a nyüzsgés az utcán. Brazíliában az utcák tele vannak zenével, jókedvvel, bárokkal és kávézókkal… Nyáron egyébként egy kicsit hasonló a hangulat itt is, ezért mindig nagyon várom a nyarat.

Fernanda – az introvertált, de mindörökké mexikói

Csoportvezetőként dolgozik a Webnode-nál. Élete történetéből könyvet lehetne írni. Valóra váltotta álmát, hogy Európában tanuljon, de magas árat fizetett érte. Hiányzik neki az anyanyelve, a spanyol, amelyen igazán ki tudja fejezni érzéseit, aggodalmait, örömeit. És persze az emberek, a családja és az élet mexikói módja.

Fernanda európai útján

Fernanda európai útján

Mexikóból jöttél, ahol az emberek nyitottak, barátságosak és elevenek. Te is ilyen vagy?

Őszintén – nem igazán. Gyerekként nagyon extrovertált voltam, pont ahogy egy mexikóitól várnád. De sajnos nagyon gyorsan föl kellett nőnöm. Nem szeretnék részletekbe menni, de abban az időben azt éreztem, hogy biztos támasznak kell lennem a családom számára – a lány, akire szükségük volt.

Természettől fogva inkább zárkózott vagyok, nem nagyon mutatom ki az érzelmeimet.

Hogyan kerültél Csehországba?

Európában akartam tanulni, de sajnos a családom anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. De amikor a dolgok elsőre nem jönnek össze, más úton kell próbálkozni. Néhány európai ország gazdaságilag óriási kihívást jelent egy mexikói diáknak. De aztán ahogy keresgéltem, valahogy rátaláltam Csehországra és Brnora. Bíztam benne, hogy ez jó lesz, így elutaztam Brnoba anélkül, hogy egy szót is beszéltem volna csehül; de azzal a komoly elhatározással, hogy Európában fogok tanulni – és végül megcsináltam.

Milyen a Webnode-nál dolgozni?

Egy valóra vált álom. Ezelőtt nagyon sokféle munkahelyem volt, és egyik sem volt egy igazi álomállás. Kemény munka alacsony fizetésért. Volt olyan idő, amikor 100 dollárból gazdálkodtam egy hónapban. Aztán jött a képbe a Webnode. Ez egy igazi multikulturális cég, többnyelvű környezet. Angol a munkanyelvünk, de vannak spanyol kollégák is a csapatunkban. Remek a társaság, mindenki barátságos, valamilyen szinten helyettesítik a mexikói családomat.

Van valami, ami nagyon hiányzik?

Hiányzik az otthonom, a családom, a színek és a mexikói kultúra. Az európaiakkal összehasonlítva a mexikóiaknak sok egzisztenciális problémával kell nap mint nap megküzdeniük. Ennek ellenére mégis tudják élvezni az életet és az adott nap szépségét.

Sokszor nehéz ez a távolság, ami elválaszt engem és a családomat, barátaimat. Nem lehet csak úgy felpattanni a vonatra, és meglátogatni őket. Az elején meg kellett tanulnom egyedül élni. Aztán szerencsére találkoztam a férjemmel, és sok új barátot is szereztem.

Az ügyfeleink között is rengeteg érdekes történet van. Tekintsd meg interjúnkat Báldy Éva aranyművessel, vállalkozóval, a BáldyDesign tulajdonosával.

További interjúk angol nyelven olyan sikeres nőkkel, akik a saját álmukat építik:

Mari Nerome – A szövetfestés és a Kimono-készítés komplex folyamata iránti elragadtatása tette Marit kiemelkedő művésszé.

Klára és Míša – A Not Kidding márka alapítói célul tűzték ki maguk elé, hogy a gyerekszobákat olyan eredeti kiegészítőkkel díszítsék, amelyekben a szülők és gyerekek egyaránt örömüket lelik.

Ruth Wehren – A hetvenéves hölgy egy B&B szálláshely tulajdonosa a festői Svájci-Alpokban.